„Öt fiatal egyetemista egy vasárnapot Londonban töltött, és úgy döntöttek, hogy elmennek és meghallgatják a híres C.H. Spurgeon prédikációját. Amikor várták, hogy kinyissák az ajtót, egy férfi köszöntötte őket, aki megkérdezte: Uraim, hadd vezessem önöket körbe. Szeretnék megnézni a templom kazánházát?”. Nem igazán érdekelte őket, már csak azért sem, mert egy meleg júliusi nap volt. De nem akarták megsérteni az idegent, így beleegyeztek. A férfi levezette őket a lépcsőn, egy ajtó halkan kinyílt, és a vezetőjük ezt suttogta: Ez a mi kazánházunk. Meglepődve látták, hogy 700 emberborulva imádkozik, Isten áldását kérve a prédikációra, ami hamarosan kezdődött fent a templomtérben.
Óvatosan becsukta az ajtót, majd bemutatkozott a férfi. Nem volt más, mint maga Charles Spurgeon.”

Minden gyülekezetnek, minden pásztornak szüksége van arra, hogy legyen egy imádkozó közössége, ami folyton Isten elé viszi ügyeit, ami élővé teszi, „melegen tartja” a gyülekezetet.

Gyere el, és legyél részese te is ennek a közösségnek, ahol egymás személyes dolgaiért és a gyülekezet életéért is imádkozunk.