teahaz

Aki, arra adja a fejét, hogy a szerdai istentiszteletek után felhörpint egy pohárka teát, vállalva annak kockázatát, hogy lekési az épp induló villamosát, az bizony tudja, hogy teaházunk több ennél az első, kicsit talán primitíven egyszerű asszociációnál.
Kivel ne történt volna meg, hogy a szépen elrendezett asztaloknál marad, nemhogy 10 percre, de akár egy órácskára is? Ki ne szalasztott volna már el a teaház kedvéért nem 1, de akár 3-4 villamost is? A kérdés így az, hogy mi képes ilyen furcsa és talán képtelen cselekedetekre rábírni korunk elfoglalt diákját?
A tea? A sütemény, esetleg a szendvics?
Igen, ezek mind finomak és meglehetősen kellemesek lehetnek ízlelőbimbóink számára, viszont meggyőződésem, hogy a résztvevők 99,9%-a nem ezekért lép oda a teaházunk asztalaihoz, hanem sokkal inkább a közösségben levés lehetősége vonzó számukra.
Vidám csevejek, komoly beszélgetések zajlanak itt, barátságok jönnek létre, vagy épp erősödnek meg. A teaházunk közösséget formál: ma talán idegenként, közönyösen pillantottunk egymásra, egy hét múlva már kedves ismerősként köszönünk az ajtón belépve…
Bohuniczky Szefi írónő szavai jutnak eszembe, aki a 20. század magyar íróinak egyik kedvenc kávéházáról írta: „Amint elhelyezkedtünk a jó melegben, már egy nagy család gyermekei lettünk.”
Nem is érdemes ennél többet mondanom, hisz nincs más hátra, csak az, hogy gyere és teázz velünk!: )